Őszintén szólva nem nagyon emlékszem olyan Davis kupa meccsre, ahol minden szingli öt játszmában dőlt volna el. Olyanra meg pláne nem, ahol tulajdonképpen ez másod, sőt harmadlagos történetnek bizonyult volna. A svéd-izraeli pedig ilyen volt. Egészen félelmetes történetekkel, rossz hollywoodi filmekbe illő fordulatokkal, és jó hollywoodi filmekbe illő fordulatokkal. Tán könyvet is lehetne írni a sztoriból, vagy ha könyvet nem is, novellát. Vagy csak úgy leírni. Ott kezdődött, hogy tavaly is ugyanez volt a párosítás az első fordulóban, akkor a svédek Izraelben is nyerni tudtak 3/2-re, igaz nem éppen simán. Jonas Björkmann úgy húzta be a mindent eldöntő egyest, hogy az első szettet 6/0-ra bukta Harel Levy ellen. Mindkét csapat nagyban hasonlított a mostanira, tulajdonképpen csak egy-egy ember hiányzott a tavalyiak közül, de egy-egy nagyon fontos ember. Jonas Björkman és Jonathan Ehrlich.
vinciguerra cmkvel elltott cikkek:
