Egy kis móka a Távol-Keletről, keresve sem találhattak volna két jobb alanyt.

Andy Roddickot sokat kérdezgették erről a salakszezonról, arról, hogy miként alakulhatott úgy, hogy egyetlen salakos tétmeccs nélkül érkezett a Garrosra (mindössze a múltheti párizsi bemutatótornán játszott két meccset – de az saját bevallása szerint sem ugyanaz). Elmondta, hogy a jól sikerült amerikai kemény pályás versenyek után kellett egy szusszanásnyi szünet, majd jött az első házassági évfordulójuk Brooklynnal, amit nem akart távol tölteni tőle. Madridban pedig elkapott egy fertőzést, melynek következtében három napig a szobájából sem tudott kijönni.
Azt viszont, hogy jobb lett volna az egész salakpályás szezont ahogy van, kihagyni, egyértelműen elutasította. Mondjuk a meccshiány látszott is a teljesítményén, de azért ha nehezen is, de nyert két meccset, ma viszont kikapott simán háromban Gabashvilitől. Arra, ami a Párizsban történt nem érdemes sok szót vesztegetni, Andy sosem játszott igazán jól salakon. (Értsd: annyira sosem, hogy mondjuk egy 1000-es versenyt legyen esélye megnyerni)
Ami igazán fontos, az nyilván  Wimbledon.
Nem gondolnám, hogy az a forma amit tavasszal láttunk az elveszett volna. Erre a formára jöhet még azt a plusz egy hét, amit kap várhatóan Federerhez és Nadalhoz képest füves felkészülésre. Persze ez a hét már megvolt sokszor a pályafutása során, és akkor sem tudott élni vele, de akkor azért nem érezhette azt, amit tavaly érzett az elveszített döntő után. Ami egyfelől volt természetesen egy mérhetetlen csalódás, másfelől viszont az a tudat, hogy mennyire nagyon közel volt a győzelemhez. Roddick nem omlott össze tavaly nyáron, folytatták a munkát Stefankival, idén tavasszal pedig úgy játszott, ahogyan nagyon-nagyon régen.
Vagy talán sohasem.
Nem ragozom, szerintem Andrew Stephen Roddick életének legfontosabb hónapja jön.

Andy Roddick legnagyobb örömünkre visszatér, már meg is érkezett Brisbane-be. Andy Twitteréről tudjuk, hogy valahol Austin és Brisbane között ismeretlen helyre távozott a poggyásza. A Lacoste hamar reagált, gyorsan küldött néhány cuccot Andynek, hogy legyen miben edzenie. A méretnél azonban valamit elnéztek.

Ahogyan azt már csiripelték a verebek, és ahogyan az őszintén szólva várható is volt, Andy Roddick visszalépett az idényzáró világbajnokságtól. Így aztán Söderling játszhat, aligha érdemtelenül, Tsonga pedig első számú tartalék.

Egyik olvasónk, Koczka újra kitett magáért, és egy remek kis anyagot készített nekünk az idei világbjanokság résztvevőiről. Ezúttal nem a 2009-es sikereik felemlegetésével hangolunk az idényzáróra, hanem megnézhetjük, ki hogyan kezdett teniszezni. Köszönjük Ági!

1. Roger Federer

A kicsi Roger 6 évesen ragadott teniszütőt, és 8 éves volt, amikor csatlakozott az Old Boys Tennis Clubhoz. Itt találkozott Chiudinellivel, akivel kölyökként sok időt töltött, és nemcsak tenisszel, gyakran pingpongoztak, vagy fociztak. Saját bevallásuk szerint igen hangos volt a pálya, ha ők ketten edzettek – kicsit sokat dumáltak. Ebben az időszakban nem csak teniszedzésekre, de focizni is járt, állítólag ebben is tehetséges volt, de 12 évesen végleg a tenisz mellett döntött (sokak örömére). 14 évesen a svájci nemzeti sportközpontban, Ecublensben folytatta az edzéseket. Megkapta a svájci tenisz szövetség támogatását, és ennek segítségével indulhatott a junior tornákon. 17 évesen aztán nyert Wimbledonban junior egyest és párost. És innen már mindenki ismeri a történetet…

2. Rafael Nadal

3 évesen vett először kezébe teniszütőt. Milyen meglepő, Toni Nadal, korábbi profi teniszező nagybácsi ismertette meg ezzel a sportággal. Már a kezdetektől Tío Toni foglalkozott vele, látta benne a lehetőséget, viszont mivel a jobbkezes Rafa két kézzel ütötte a tenyerest is, Toni úgy gondolta, próbáljuk meg bal kézzel. Rogerhez hasonlóan ő is párhuzamosan focizott és teniszezett 12 éves koráig, akkor a papája azt mondta, ideje dönteni: foci vagy tenisz. 14 évesen a spanyol teniszszövetség Barcelonába hívta, hogy folytassa ott az edzéseket. De Nadal Mallorcán maradt, így viszont kevesebb támogatást kapott a szövetségtől, és a szüleinek kellett finanszírozni a versenyeztetését. 14 évesen és 10 hónaposan nyerte élete első ATP-meccsét, 2003-ban pedig már Top50-ben volt…

3. Novak Djokovic

Nole sportoló családban nőtt fel, viszont nem teniszezők, hanem síelők voltak a szülei, sőt nagybátyja és nagynénje is a hegyoldalon érezte otthon magát. A papája tehát elsősorban azt szerette volna, ha Noléból is síelő de legalább futballista lett volna. De ő másképp gondolta. 4 évesen kezdett el teniszezni, Jelena Gencic tenisziskolájába battyogott be egy nagy táskával. Ott Jelena beszélgetett vele egy kicsit, amikor is megkérdezte a kisfiútól, mi szeretnél lenni. Erre ő rávágta: világelső! 12 évesen került Németországba, Münchenbe, ahol Nikola Pilic akadémiáján edzett. 14 évesen indult el karrierje, amikor 2001-ben Európa-bajnok lett egyesben, párosban és csapatban is…

4. Andy Murray

Emlékei szerint az első ütőt 2 évesen kapta, egy zöld keretű színes húrozású teniszütőt. 3 évesen kezdett el teniszezni, eleinte szivacslabdával a szoba falánál. A változatosság kedvéért ő is focizott a tenisz mellett (a nagypapája is futballista volt). 13 évesen a Glasgow Rangers érdeklődött iránta, le akarták szerződtetni. De ő maradt a tenisznél. 1996-ban egy tragédiát is szerencsésen túlélt. A dunblane-i iskolában egy ámokfutó 16 gyereket és egy felnőttet lőtt agyon. Murray egy tanteremben bújt el és vészelte át a történteket. 15 évesen hagyta ott Skóciát, Barcelonába költözött, a Sanchez Casal Akadémián vált igazi teniszezővé…

5. Juan Martin del Potro

Sport iránti vonzalmát édesapjától örökölte, aki fél-profi rögbijátékos. Kisgyerekként először a foci vonzotta. Az egyik edzés előtt azonban ütőt ragadott, és elkezdett ütögetni a fallal. Nagyon megtetszett neki, és 7 évesen már teniszedzésekre járt a tandili Club Independientébe, ide járt Juan Monaco és Mariano Zabaleta. Még ebben az évben játszotta élete első nemzeti bajnokságát. 2002-ben pedig megnyerte az Orange Bowlt a 14 évesek korosztályában legyőzve többek közt Marin Cilicet is. Saját bevallása szerint, ha nem teniszező lenne, akkor építészetet tanulna. Azt tervezi, ha befejezi profi sportpályafutását, akkor ezzel is fog foglalkozni…

6. Andy Roddick

Andy két bátyja teniszezett, így nem volt kérdés, hogy ő is ütőt ragad. 4 évesen hatalmas csatákat vívott a garázsajtó ellen. Az első meghatározó teniszélménye, a Chang-Lendl negyeddöntő a 1989-es Roland Garroson, ez volt az első meccs, amit végignézett elejétől a végéig. 1991-ben születésnapjára kapott jegyet a US Openre, ahol megcsodálhatta Jimmy Connors menetelését, ekkor lett a rajongója. 10 éves volt, mikor a család Floridába költözött, itt ugyanis jobbak voltak a lehetőségek a két testvérének a további fejlődéshez. Itt találkozott és barátkozott össze Mardy Fishsel, akivel azóta is nagyon jó barátok. 17 évesen komolyan fontolóra vette, hogy abbahagyja a teniszt a sorozatos vereségek miatt. Végül adott magának még egy esélyt, és 2000-ben junior világelső lett…

7. Nikolay Davydenko

Davydenko a mai Ukrajna területén született. 7 évesen kezdett el teniszezni. A bátyja teniszedzőként dolgozott (gyerekekkel foglalkozott), így került kapcsolatba a fehér sporttal. Saját bevallása szerint Eduard már akkor is nagyon kemény edzéseket tartott. 15 éves volt, amikor Németországba, Salmtalba költöztek, természetesen a tenisz miatt. Ott jobbak voltak a körülmények, több és jobb pályát és edzőt találtak, több európai versenyen tudott elindulni és nem utolsósorban, több pénzt lehetett keresni. Davydenko csak 18 évesen kapott orosz állampolgárságot, de sosem volt kérdéses, hogy orosz színekben versenyezzen, vagy hogy tagja legyen az orosz DK csapatnak. 1999 óta profi játékos…

8. Fernando Verdasco

Verdasco már egészen kicsi korában megszerette a teniszt. Amikor a nagypapája vigyázott rá, és sírni kezdett, a papája bekapcsolta a tv-t, épp egy teniszmeccs ment, erre a kicsi Fer rögtön abbahagyta a sírást. Onnantól kezdve, ha a nagypapája vigyázott rá, nem rajzfilmet néztek, hanem teniszt. Az első teniszütőjét 2 évesen kapta, és lelkesen játszott a családi étteremhez tartozó teniszpályán. 4 éves korától kezdett el edzeni, kezdetben édesapja, José volt az edzője. 15 éves volt, amikor összeismerkedett Feliciano Lopezzel, ő volt az edzője (a fia pedig a legjobb barátja lett). Később Juan Avendaño (aki ismert spanyol edző, állítólag) is felismerte a tehetséget, és beajánlotta a  barcelonai Centro de Alto Rendimiento de Sant Cugatba, hogy ott folytassa az edzéseket. Verdasco azonban nehezen bírta a család nélkül, ezért hazament Madridba. Ez később jó döntésnek bizonyult, hiszen 16 évesen megnyerte első trófeáját. Profi karrierje 2 évvel ezután kezdődött…

Nem baj Andy, legalább az asszony jól néz ki a GQ magazin legújabb számában.