A női selejtező első kiemeltje Yanina Wickmayer, ami ugye tenisztörténelem, hiszen még soha sem fordult elő, mert matematikailag sem fordulhatott elő, hogy egy GS torna elődöntőse a következő Grand Slamen selejtezőt játsszon. Ráadásul úgy, hogy a múlt héten például tornát nyert Aucklandben.
Az ok ugye ismert, egy éves eltiltást róttak ki rá, a whereabaut szabály háromszori megsértése miatt, ezért aztán nem tudott nevezni, de mivel később felmentették, indulhat, így viszont már csak a kvaliba fért fel.
Ugyanaz a történet mint Malisse-é a fiúknál, csak nála nem volt ennyire szembeötlő, mivel ő csak 92.,  ráadásul úgy, hogy fél év alatt több mint 150 helyett jött előre.
Jópofa történet ez így, csak gyanítom, hogy Alex Kuznetsov, akit Malisse vert a selejtező körében, meg Yurika Sema akit Wickmayer fog, azért nem találja ilyen mulatságosnak.

Ahogy azt már többször megírtuk, két belgát, Wickmayert és Malisse-t eltiltottak egy évre, a doppingszabályok megsértéséért. Anélkül, hogy az egész ügyet leírnám újra, elég legyen annyi, hogy mindkettőjüket anélkül tiltották el, hogy valaha pozitív tesztet produkáltak volna.
A szokásos védekezések most nem hiszem, hogy fontosak, mindenki tudja, mennyi munkájuk veszett oda, azt is, hogy Malisse pályafutásának lehet, hogy vége, estébe. Mindezek most nem fontosak.
A fontos az az, hogy felfogadták ügyvédnek Jean-Louis Dupont, aki annak idején annak a Jean-Marc Bosmannak volt az ügyvédje, aki 95-ben felforgatta a futball világát. Miattuk játszhat ma háromnál több külföldi egy csapatban, miattuk igazolhat szabadon minden futballista, akinek lejárt a szerződése.
És ezek ellen az Európai Bírósági döntések ellen fondorlatoskodik Joseph Blatter mind a mai napig, a maga 6+5-ös tervével. Miattuk tekintik a focistákat normális munkavállalóknak Európa szerte.
Szóval Jean-Lous Dupont elvállalta a belgák ügyét, ami innentől hirtelen nagyon érdekessé vált. Mert az ugye egy dolog, hogy létezik a WADA-nak egy szabálya, mely szerint minden egyes sportoló három hónapra előre köteles megadni tartózkodási helyét, órára, percre (amit aztán telefonon vagy mailben módosíthat), de az is nyilvánvaló, hogy mindez azért sérti a sportolók személyes szabadságjogait.
Jó persze nem kötelező teniszezőnek/atlétának/mittudoménminek menni.
Első lendülettel a CAS-hoz fellebbeznek, mivel a Nemzetközi Sportdöntőbíróság az a szerv, amelyik ilyen esetekben elsőfokon eljár, de elmennek egészen Strasbourgig, ha kell. És itt válik a dolog érdekessé. Hiszen a CAS-nál borítékolható az elutasítás, hiszen őket (mármint a CAS-t) ugyanúgy a NOB pénzeli, mint a WADA-t. Meg egyébként is, ezt a kártyát, már kijátszották páran.
Tovább még nem nagyon ment senki.
Pláne nem olyan ügyvéddel, mint Dupont.
Aki egyébként Tom Boonent is védte.

Két belga teniszező is vétett a doppingszabályzat ellen. A US Open elődöntős Wickmayer három alkalommal nem adta meg a Belga Antidopping ügynökségnek hol lesz elérhető (whereabout), ami más sportágakban automatikus eltiltást jelentene, míg Xavier Malisse elmulasztott egy tesztet, ami szintén.