Salakblog - Minden, ami tenisz » del potro

Delpo

szpetra — Wed, 05 May 2010 08:40:06 +0000

Mint bizonyára mindannyian hallottátok, Juan Martin del Potro csuklóját kedden megműtötték. A világranglista 5. helyén álló argentin lábadozása hosszú heteket, hónapokat vehet igénybe, így ebben a szezonban nem sokat tud majd teniszezni.

Del Potro a januári Auszrtál Open óta nem lépett pályára. Tavasszal különböző kezelésekkel próbálta elkerülni a műtétet, ami mára elkerülhetetlenné vált. Delpót tegnap a minnesotai Rochesterben lévő Mayo Klinikán operálta meg dr. Richard Berger kézsebész. A műtétet követően néhány napig Rochesterben marad, majd Argentínában folytatódik a rehabilitáció. Jelen pillanatban még nem tudni, hogy mikor térhet vissza a versenyzéshez, de nagyon valószínű, hogy idén kihagyja a Garrost és Wimbledont is, továbbá nem kizárt, hogy US Open címét sem tudja megvédeni.

Az ilyen híreket mindig szomorú olvasni, mert gyakorlatilag oda Delpo 2010-es szezonja, ami ilyen fiatalon, egy ereje teljében lévő teniszezőnél pályafutást megtörő kihagyás is lehet.
Ott vannak előtte viszont a pozitív példák, rögtön elsőként például Kim Clijsters esete, aki csuklóoperáció miatt szintén kihagyott gyakorlatilag egy teljes szezont 2004-ben, aztán 2005-ben visszatért, 9 tornát nyert, köztük egy US Opent, és a 134. helyről a 2.-ra jött fel, később újra világelső lett.

Szóval kitartás Delpo, nagyon várunk vissza. Tavalyi Breakthrough of the Year címed után jövőre drukkolunk a Comeback of the Year címhez.

VB nyolcak

szpetra — Tue, 17 Nov 2009 18:29:52 +0000

Egyik olvasónk, Koczka újra kitett magáért, és egy remek kis anyagot készített nekünk az idei világbjanokság résztvevőiről. Ezúttal nem a 2009-es sikereik felemlegetésével hangolunk az idényzáróra, hanem megnézhetjük, ki hogyan kezdett teniszezni. Köszönjük Ági!

1. Roger Federer

A kicsi Roger 6 évesen ragadott teniszütőt, és 8 éves volt, amikor csatlakozott az Old Boys Tennis Clubhoz. Itt találkozott Chiudinellivel, akivel kölyökként sok időt töltött, és nemcsak tenisszel, gyakran pingpongoztak, vagy fociztak. Saját bevallásuk szerint igen hangos volt a pálya, ha ők ketten edzettek – kicsit sokat dumáltak. Ebben az időszakban nem csak teniszedzésekre, de focizni is járt, állítólag ebben is tehetséges volt, de 12 évesen végleg a tenisz mellett döntött (sokak örömére). 14 évesen a svájci nemzeti sportközpontban, Ecublensben folytatta az edzéseket. Megkapta a svájci tenisz szövetség támogatását, és ennek segítségével indulhatott a junior tornákon. 17 évesen aztán nyert Wimbledonban junior egyest és párost. És innen már mindenki ismeri a történetet…

2. Rafael Nadal

3 évesen vett először kezébe teniszütőt. Milyen meglepő, Toni Nadal, korábbi profi teniszező nagybácsi ismertette meg ezzel a sportággal. Már a kezdetektől Tío Toni foglalkozott vele, látta benne a lehetőséget, viszont mivel a jobbkezes Rafa két kézzel ütötte a tenyerest is, Toni úgy gondolta, próbáljuk meg bal kézzel. Rogerhez hasonlóan ő is párhuzamosan focizott és teniszezett 12 éves koráig, akkor a papája azt mondta, ideje dönteni: foci vagy tenisz. 14 évesen a spanyol teniszszövetség Barcelonába hívta, hogy folytassa ott az edzéseket. De Nadal Mallorcán maradt, így viszont kevesebb támogatást kapott a szövetségtől, és a szüleinek kellett finanszírozni a versenyeztetését. 14 évesen és 10 hónaposan nyerte élete első ATP-meccsét, 2003-ban pedig már Top50-ben volt…

3. Novak Djokovic

Nole sportoló családban nőtt fel, viszont nem teniszezők, hanem síelők voltak a szülei, sőt nagybátyja és nagynénje is a hegyoldalon érezte otthon magát. A papája tehát elsősorban azt szerette volna, ha Noléból is síelő de legalább futballista lett volna. De ő másképp gondolta. 4 évesen kezdett el teniszezni, Jelena Gencic tenisziskolájába battyogott be egy nagy táskával. Ott Jelena beszélgetett vele egy kicsit, amikor is megkérdezte a kisfiútól, mi szeretnél lenni. Erre ő rávágta: világelső! 12 évesen került Németországba, Münchenbe, ahol Nikola Pilic akadémiáján edzett. 14 évesen indult el karrierje, amikor 2001-ben Európa-bajnok lett egyesben, párosban és csapatban is…

4. Andy Murray

Emlékei szerint az első ütőt 2 évesen kapta, egy zöld keretű színes húrozású teniszütőt. 3 évesen kezdett el teniszezni, eleinte szivacslabdával a szoba falánál. A változatosság kedvéért ő is focizott a tenisz mellett (a nagypapája is futballista volt). 13 évesen a Glasgow Rangers érdeklődött iránta, le akarták szerződtetni. De ő maradt a tenisznél. 1996-ban egy tragédiát is szerencsésen túlélt. A dunblane-i iskolában egy ámokfutó 16 gyereket és egy felnőttet lőtt agyon. Murray egy tanteremben bújt el és vészelte át a történteket. 15 évesen hagyta ott Skóciát, Barcelonába költözött, a Sanchez Casal Akadémián vált igazi teniszezővé…

5. Juan Martin del Potro

Sport iránti vonzalmát édesapjától örökölte, aki fél-profi rögbijátékos. Kisgyerekként először a foci vonzotta. Az egyik edzés előtt azonban ütőt ragadott, és elkezdett ütögetni a fallal. Nagyon megtetszett neki, és 7 évesen már teniszedzésekre járt a tandili Club Independientébe, ide járt Juan Monaco és Mariano Zabaleta. Még ebben az évben játszotta élete első nemzeti bajnokságát. 2002-ben pedig megnyerte az Orange Bowlt a 14 évesek korosztályában legyőzve többek közt Marin Cilicet is. Saját bevallása szerint, ha nem teniszező lenne, akkor építészetet tanulna. Azt tervezi, ha befejezi profi sportpályafutását, akkor ezzel is fog foglalkozni…

6. Andy Roddick

Andy két bátyja teniszezett, így nem volt kérdés, hogy ő is ütőt ragad. 4 évesen hatalmas csatákat vívott a garázsajtó ellen. Az első meghatározó teniszélménye, a Chang-Lendl negyeddöntő a 1989-es Roland Garroson, ez volt az első meccs, amit végignézett elejétől a végéig. 1991-ben születésnapjára kapott jegyet a US Openre, ahol megcsodálhatta Jimmy Connors menetelését, ekkor lett a rajongója. 10 éves volt, mikor a család Floridába költözött, itt ugyanis jobbak voltak a lehetőségek a két testvérének a további fejlődéshez. Itt találkozott és barátkozott össze Mardy Fishsel, akivel azóta is nagyon jó barátok. 17 évesen komolyan fontolóra vette, hogy abbahagyja a teniszt a sorozatos vereségek miatt. Végül adott magának még egy esélyt, és 2000-ben junior világelső lett…

7. Nikolay Davydenko

Davydenko a mai Ukrajna területén született. 7 évesen kezdett el teniszezni. A bátyja teniszedzőként dolgozott (gyerekekkel foglalkozott), így került kapcsolatba a fehér sporttal. Saját bevallása szerint Eduard már akkor is nagyon kemény edzéseket tartott. 15 éves volt, amikor Németországba, Salmtalba költöztek, természetesen a tenisz miatt. Ott jobbak voltak a körülmények, több és jobb pályát és edzőt találtak, több európai versenyen tudott elindulni és nem utolsósorban, több pénzt lehetett keresni. Davydenko csak 18 évesen kapott orosz állampolgárságot, de sosem volt kérdéses, hogy orosz színekben versenyezzen, vagy hogy tagja legyen az orosz DK csapatnak. 1999 óta profi játékos…

8. Fernando Verdasco

Verdasco már egészen kicsi korában megszerette a teniszt. Amikor a nagypapája vigyázott rá, és sírni kezdett, a papája bekapcsolta a tv-t, épp egy teniszmeccs ment, erre a kicsi Fer rögtön abbahagyta a sírást. Onnantól kezdve, ha a nagypapája vigyázott rá, nem rajzfilmet néztek, hanem teniszt. Az első teniszütőjét 2 évesen kapta, és lelkesen játszott a családi étteremhez tartozó teniszpályán. 4 éves korától kezdett el edzeni, kezdetben édesapja, José volt az edzője. 15 éves volt, amikor összeismerkedett Feliciano Lopezzel, ő volt az edzője (a fia pedig a legjobb barátja lett). Később Juan Avendaño (aki ismert spanyol edző, állítólag) is felismerte a tehetséget, és beajánlotta a barcelonai Centro de Alto Rendimiento de Sant Cugatba, hogy ott folytassa az edzéseket. Verdasco azonban nehezen bírta a család nélkül, ezért hazament Madridba. Ez később jó döntésnek bizonyult, hiszen 16 évesen megnyerte első trófeáját. Profi karrierje 2 évvel ezután kezdődött…

Döntő után

bordin — Tue, 15 Sep 2009 10:00:23 +0000

Delpo tehát megtette azt, amiről mindenki úgy gondolta, hogy képes megtenni, de senki nem tudta, hogy meg is tudja-e tenni.
Nem múlott sokon.
De az efféle meccsek ritkán múlnak sokon.
Ha a nincsen sólyomszem, Delpo aligha nyer.
Szett, 4/5, 30-mindnél, a tenyeres elütése éppen csípte a vonalat, amit az illetékes nem is vett észre, ezelőtt tíz évvel magyarázhatott volna Jake Garnernek, hogy ő azt bizony jónak látta.
Hazudnánk viszont, ha azt mondanánk, hogy itt dőlt el.
Dehogy.
Emiatt lett egyáltalán esélye.
Meg amiatt, hogy Rog amikor dupla breakelőnyhöz juthatott volna a másodikban, akkor hálóba csapta a tenyerest. Ami az első szettben, az ottani színvonalán még belefért, a másodikban, amikor mindketten gyöngébben játszottak, amikor talán picit elbambult Delpo hibái miatt, már nem.
Rog megúszhatta volna annyival, hogy Delpo csak abban a szenzációs első szettben játszik úgy, ahogyan tud, a másik kettőt meg végigdöcögi, de ez ezúttal nem jött össze.
Azért, mert valaki olyannal találkozott, aki annyira hitt magában, hogy tudott ellene két rövidítést is nyerni, aki olyan szinten hitt magában, hogy még a két kettőshibával elbukott harmadik játszma sem törte össze.
És aki minden játékelemében alkalmas arra, hogy akárkit megverjen a világon, bár ez egyáltalán nem újdonság.
Roger, azt hiszem, fizikálisan nem volt kész ezúttal egy négyórás, ötszettesre, ami a nyári események ismeretében alighanem érthető is. Elfáradt, rettenetesen sokat rontott az ötödikben, erre a szettre tulajdonképpen nincs is értelme sok szót vesztegetni.
Talán csak annyit, hogy Delpo nem remegett meg, de őszintén szólva nem is nagyon volt hol.
Esetleg 2/1-nél.
Ami kulcsmomentum volt, az nyilván a két rövidítés, annál is inkább mert olyan még sohasem fordult elő, hogy bárki is kettőt nyerjen egy GS döntőn Rog ellen. Rafa nyert eddig hármat.
Összesen.
Delpo szerintem a két rövidítésben összesen nem rontott kettőnél többet, jó ebből az egyik durva volt (egy könnyű lecspás rögtön az első szettlabdánál), de azért sokat mond, hogy még ezt is kibírta.
Ezen kívül fontos volt még, hogy Rog agresszivitása idővel megkopott.
A másodikat szettet elbambulta, utána meg már Delpo nem hagyta hogy irányítson.
Kb. ennyi.
Aki bealudt a második szett közepén, úgysem hiszi el.

A döntő elé

bordin — Mon, 14 Sep 2009 10:19:24 +0000

Nyilván jobb dolog valakinek élete első Grand Slam döntőjét játszani, mint mondjuk egyáltalán nem játszani, de azért szerintem pillanatnyilag nem Juan Martin del Potro a legirigyeltebb ember a Földön.
Ha mondjuk a bankszámláján kedd reggel bekövetkező várható mozgásokat nem számoljuk.
US Open döntőt játszani Az Emberrel Akit Csak Rafael Nadal Tud Megverni Grand Slam Döntőben, egyáltalán nem tűnik szerencsés dolognak. Már persze ha az embert nem Rafael Nadalanak hívják.
Rogert eddig New Yorkban öten próbálták legyőzni, már ami a döntőt illeti, egytől egyig válogatott férfiak, szép szál legyények (na jó talán Léjt annyira nem szép szál), de nem jártak sikerrel.
Delpo a hatodik.
Ott áll majd mind a két méterével, szemben a példaképével, akit még sohasem tudott legyőzni, és aki párszor nagyon megrakta, élete első Grand Slam döntőjén mégsem lesz esélytelen.
Őszintén szólva nem tudom miért nem, egyszerűbb lenne azt gondolni, hogy az lesz, de valami azt súgja, hogy mégsem.
Amióta Marat legyőzte ugyanitt Pete-et, tudom, hogy nem szükségszerűen megilletődött mindenki, aki élete első GS döntőjét játssza.
Andy az volt, Robin az volt, de kizárólag ettől még nem lesz az Delpo is.
Kizárni persze nem lehet, hogy az lesz, de elkönyvelni sem.
Ami a teniszt illeti, úgy hiszem, Roger játéka kevésbé fekszik az argentinnek, mint Rafáé. Az már az elődöntőben is látszott, hogy ha valaki elragadja Delpótól a kezdeményezést, akkor Delpo bajba kerülhet, bármennyire is jól mozog a termetéhez képest. És Rognál senki nem tudja jobban átvenni az irányítást. JMDP mentálisan nagyon erős volt az elődöntőben, de azért azt se feledjük, úgy volt erős, hogy az utsó két meccsét hozta Rafa ellen. A null-hat meg azért null-hat. Fel tud az sejleni egy-egy kritikus pillanatban.
Rogerben az volt a lenyűgöző, hogy úgy verte tegnap az idei legjobbja közelében játszó Nolét, hogy ő közben talán ha erős közepes teljesítményt nyújtott. Mondjuk a játszma lezárásokat leszámítva.
Simán benne van a pakliban, hogy ugyanezt látjuk ma is.
Meg az is, hogy nem.

Elődöntők elé

bordin — Sun, 13 Sep 2009 09:53:33 +0000

Rogernek a 22. zsinórban.
Rafának a 11. összesen.
Delpo a Garros után megint.
Nolénak viszont az idén először. (!)
Elgondolkodtató.

Az, hogy Roger 2004 Wimbledon óta mindig eljutott az elődöntőig legalább. Az, hogy Rafa 23 éves korára már a tizenegyediket játssza, pedig ugye ahhoz majdnem három teljes év kell, akkor is, ha az ember hibátlan.
Az, hogy mi történt Delpóval tavaly nyáron, és hogy mi Noléval nagyjából ugyanakkor.
Jó, persze korábban simán előfordult, hogy a világranglista negyedik három egymást követő GS-en nem jut elődöntőbe, de nyer mellette egy világbajnokságot, és játszik egy csomó 1000-es döntőt.
Csak az elmúlt években a mérce megváltozott.
És Rogertől, Rafától nem nagyon szoktunk meg hasonlót.
De mondjuk ez számít a legkevésbé.
Ettől még akár döntős is lehetne, hiszen négyszer is legyőzte már Federert, ami azért nem rossz, még akkor sem, ha itt New Yorkban még nem sikerült. Az biztos, hogy a Verda vagy a Witten elleni játék nem elég, de ha mondjuk Roger őt is megtiszteli egy olyan vacakkal, mint Lleytont, akkor a Stepanek elleni éppen elég lehet. A legérdekesebb kérdés, hogy miként reagálnak erre a hosszabb kihagyásra, hiszen ugye utoljára csütörtök hajnalban léptek pályára, ma meg már vasárnap van. Picit olyan, mintha az első fordulóban találkoznának, amit ők azért ritkán szoktak.
Mindenesetre tartja magát mostanság egy vélekedés, hogy Roger annyira felszabadult, meg annyira boldog, hogy szinte verhetetlen, és kikapni is csak akkor kap ki, ha éppen azt akar. És mivel ez nyilván nem igaz, mert nem lehet igaz, az a valószínűbb, hogy ha a Nole elleni elődöntőt mondjuk egy Rafa elleni döntő követ, akkor ezen a két mérkőzésen pontosan ugyanazokkal a problémákkal fog szembesülni, mint mondjuk egy vagy fél éve.
Amit aztán vagy megold, vagy nem.
Legfeljebb majd picit jobb százalékban oldja meg őket.

Ami a Rafa-Delpót illeti, ez lehet talán az izgalmasabb elődöntő.
Del Potro nyerte ugye az utolsó két meccsüket, és a negyeddöntőket-elődöntőket illetően sem rutintalan már. Játszott egy Garros elődöntőt Rogerrel, meg is szorongatta rendesen, ami a kihívást illeti, ez nagyjából hasonló lehet. A tegnapi átmozgatás Gonza ellen nem tett kárt Rafában, az biztos, a kérdés az lehet, hogy a hasfalhúzódása miatt picit lelassult adogatásait hogyan tudja kezelni az argentin. Ha jól fogad és be tudja fejezni a pontokat, akkor nyerhet.
Ha nem, akkor nem.

Az viszont valószínű, hogy az első játszmára jobban kell vigyáznia, mint Cilic ellen, mert Rafa nem fog szett- és breakelőnyben kiütni egy ziccert, az biztos.

Negyeddöntők elé I.

bordin — Thu, 10 Sep 2009 16:34:59 +0000

Az idei U21-es US Open döntőjébe tehát Cilic és Delpo jutott, ami nem olyan nagy meglepetés, hiszen ebben a korosztályban egyértelműen ők a legjobbak. Az viszont figyelmet érdemel, hogy nem túl gyakori, hogy két ilyen fiatal játékos GS negyeddöntőt vívjon.
Egymással.
Itt New Yorkban utoljára 2001-ben fordult elő, akkor Léjt megverte Roddickot, majd a tornát is megnyerte.
A koruknál azt gondolom csak a magasságuk érdekesebb.
Soha még nem láttunk 396 centi teniszezőt GS negyeddöntőben a pályán. Az eddigi rekord 394 volt, akkor Alexander Popp ellen Philippoussis rontotta az átlagot a maga 196 centijével, még 2003-ban Wimbledonban.
Ami még ennél is érdekesebb, az a játékstílusuk.
Amikor eddig ekkora állatok mérkőztek, akkor nem nagyon lehetett hosszú labdamenetekre számítani. Általában a legtöbbjük azért került oda, mert nagyot adogatott és viszonylag jól röptézett, nem pedig azért, amiért ők ketten.
Tudniillik, hogy magasságuk ellenére ők teniszezni is tudnak. Kiválóan mozognak az alapvonalon is.
Ami majdnem két méteresen azért egyáltalán nem egyszerű.
Nagyon hasonló a teniszük, mint ahogy nagyon hasonlóak mindenben, az egyetlen differencia közöttük talán a rutin. Delpo már egy éve itt volt a negyeddöntőben, Cilic akkor játszott először New Yorkban. Delpo azóta eljutott idáig Melbourne-ben is (ahol pont Cilicet verte a 16 között), majd a Garroson elődöntőzött és finoman szólva is megszorongatta Rogert.
Tudja mi vár rá.
Marin meg horvát.
És ezzel azt hiszem mindent elmondtam.

Zanza kettő

szpetra — Sun, 16 Aug 2009 10:50:08 +0000

A két nagy helyett a két lassan-lassan nagyra növő játszik a montreali döntőben. A friss világmásodik Murray a dobogó felé robogó Delpo ellen.
Tsonga hiába verte Rogert, Murrayvel már nem bírt, Rod pedig 7 napon belül másodszor kapott ki JMDP-tól szoros meccsen, Andynek meccslabdája is volt.
Minden idők legfiatalabb kanadai döntőjében (21+20) Murray idei ötödik, Delpo idei harmadik (sorozatban második) tornagyőzelmére hajt.
A majdani montreali győztes pedig kénytelen lesz szembenézni azzal a ténnyel, hogy ő lesz a US Open egyik legnagyobb favoritja.

A lányoknál a világelső bejutott a szokásos betevő heti döntőjébe, Dinara állította meg szegény hullafáradt Flaviát, aki a nőknél igencsak ritka 15 meccses győzelmi sorozatot fejezett be. Méltó módon a világelső szakította meg ezt a szériát, kicsit méltatlanul 6/2 6/0-ra.
Demi és Janko viszont parádés meccset vívtak (értsd: izgi volt a döntő szett). Tavaly Moszkvában sikerült egymás ellen játszaniuk egy döbbenetes 6/0 1/6 6/0-át. Most is befigyelt a szerbnek egy 6/0 a második szettben, a harmadik játszmában viszont összesen 8 mérkőzéslabdát figyelhettünk meg. Miután Jankovics egymás után három meccslabdát hagyott veszni, Demi kiharcolta a rövidítést, ahol zsinórban négy mérkőzéslabdája volt. Naná, hogy Janko lett a döntős.

Magasan

szpetra — Fri, 26 Jun 2009 11:03:26 +0000

Blogorvosunk találta a linket, mely jó példája annak, hogy milyen nagyszerű emberek játsszák a teniszt. A tegnapi Léjt-Delpo meccs a sportszerűség mintapéldánya volt, ez a pont pedig irtó aranyos.

Amúgy azt szeretem a legjobban JMDP-ban, hogy elképesztően tiszteli azokat az ellenfeleit, akik többet tettek le az azsztalra (eddig), mint ő.
Nézzétek meg minden meccs végén, hogyan fog a másikkal kezet. Akár nyer, akár veszít.
Lehet, hogy a túlzott tisztelet nem mindig előnyös a versenysportban, de hogy Delpót jól nevelték, az biztos. És ez néha sokkal több, mint a kőkemény professzionalizmus.

Léjt-Delpo elé

bordin — Thu, 25 Jun 2009 10:56:43 +0000

Csak annyi, hogy lehet, hogy Hewitt járt igazán rosszul ezzel a cserével.
Mármint, hogy a nem teljesen egészséges Rafa helyett a teljesen egészséges Del Potróval kell találkoznia.
Majd kiderül.
Mindenesetre amikor 2002-ben nyerni tudott, szerintem egy ilyen meccse sem volt. Még akkor is, ha Schalken ellen öt játszmára kényszerült a nyolc között.
Csak akkor ő volt a világelső.
Ő volt ott a táblán, ahol most Delpo van.

Juan Martin

bordin — Fri, 05 Jun 2009 19:13:16 +0000

JMDP két és fél órán keresztül rettenetesen keményen tartotta magát. Az elején hárított két breaklabdát, ász értékű adogatásokkal, amin aztán annyira felbuzdult, hogy meg sem állt 2/1 szettig.
Roger bármit próbált, nem tudta elvenni a szerváit, akárhányszor került nehéz helyzetbe, mindig kimászott belőle.
Amire azért kevesen számítottak azt hiszem.
Mert az tényleg benne volt a meccsben előzetesen, hogy Del Potro baromi jó, Roger meg nem annyira, és nyer mondjuk háromban, esetleg négyben, de az, hogy ennyi de ennyi konfliktushelyzetet tud kezelni az első 150 percben, az semmiképpen.
Aztán 16 perc alatt majdnem elbukta az egészet.
Roger elvette a szerváját először, majd pikk-pakk besöpört még hat játékot. Ez még megint nem lett volna csoda, ilyenkor szokta egy sima ötödik szettel lezárni a derbit, de JMDP még innen is vissza tudott mászni.
Sokszor sokan elmondták már, hogy a legjobb négyhez tartozik, de azt hiszem ebben a döntő szettben bizonyította be, hogy tényleg. Annak ellenére, hogy végül, amikor másodszor bukta el az adogatását ötödik játszmában, akkor kettős hibát ütött.
Iszonyatos nyomás alatt teniszezett végig, és állta.
Nem is akárhogyan.
Az utolsó két játszmában Roger gyakorlatilag nem rontott. Fontos szituációban egyáltalán nem.
Delpo egy év alatt először bejött a legjobb ötbe a 68. helyről, majd nem egész két hónap alatt azt is bebizonyította, hogy korántsem egy lúzer, mint aminek sokan gondolták, hanem alighanem egy nagy formátumú bajnok.
Jelölt.
Aki könnyen lehet, hogy sokkal hamarább nyer Grand Slamet, mint mondjuk Andy Murray.