Még mielőtt bármit írnék, csak egy röpke gondolat. Azért nem rossz érzés úgy írni ezt a posztot, hogy Rafael Nadalt jogosan szorítottuk a második helyre.
Meccselemzés kategria cikkei:
A meccsről
Még mielőtt nekifognék, tudván, hogy ingoványos talajon járok, két idézettel kezdeném. Az első a Fed rajongóknak: Justin Gimelstob írta, hogy mielőtt nekiugranának kedvencüknek, gondolják végig, hogy minden idők legnagyobbjáról van szó. Vegyenek egy nagy levegőt és utána ugorjanak neki. A Rafa rajongóknak pedig Matt Cronintól: Elnézve azt ahogyan Berdych és Söderling ütik a labdát itt a Garroson, ne ünnepeljék még az új világelsőt, várjanak vasárnapig.
Kondi
Azt hiszem, aki valaha teniszezett, sőt nem is teniszezett, elég ha sportolt bármit, az egyetért velem abban, hogy sportolni (teniszezni) sem mindig öröm. Van egyfelől olyan, hogy az embernek valahogy porcikája nem kívánja, aztán van olyan is, amikor ilyesmiről szó sincs, csak annyira nem megy, és annyira bénának érzi magát, hogy a pokolba kívánja az egészet.
16
Leírom most akkor rendesen is, amit korábban a Twitteren: szóval a 16 Grand Slamhez 112 meccset kell nyerni. A 22 döntőhöz 132-t. A 23 elődöntőhöz zsinórban 115-öt. Csak a miheztartás végett.
Rog – Tsonga után
Hát hörögni azt hiszem nem hörögtünk, elég egyértelműre sikeredett a meccs. Mondhatnám most, hogy felfogás kérdése, hogy ki miben látta az okokat, Tsonga gyengeségében, vagy Fed jóságában, de úgy hiszem, ez nem igaz. Szándék kérdése mindez. Hogy ki mit akar kihámozni belőle. Ha ...
Murray – Cilic után
Tekintve, hogy magáról a meccsről sok mindent nem lehet írni, mutatni viszont nem árt, kezdjük gyorsan egy videóval, benne azzal a két ponttal amit már felraktunk, csak ez egy picit jobb minőség.
Nole – Tsonga után
Hosszas tanácskozást követően arra a döntésre jutottunk, hogy belinkelünk egy tavalyi posztot, nem azért mert minden részletében ide kívánkozna, hiszen a mai meccset Djoko elveszítette, hanem azért mert akad benne egy gondolat, ami igenis fontos. Tudniillik, hogy Nolénak tényleg ki kéne vizsgáltatnia magát.
M-R után, R-D előtt
Először is sorry a késői posztért, de az a helyzet, hogy picit meg vagyunk csúszva erőnlétileg, de ígérjük igyekszünk összekapni magunkat. Szóval először Rafáékról: Mielőtt bárki megpróbálná elintézni annyival, hogy fájt a térde, szögezzünk le valamit. Nadal nem ezért kapott ki. Az kétségtelen, hogy a térde nem engedte, hogy megpróbáljon fordítani nulla kettőről, de abban, hogy hátrányba került, semmiféle szerepe nem volt. Rafa jól játszott nagyon, még a második szett végén is, csak nem eléggé.
Davy – Rafa után
Először is nézzük a szikár tényeket, hátha azokkal még nem verem ki a biztosítékot. Davy Nalbandian (2007 Madrid, Párizs) után a második teniszező lett, aki két egymást követő tornán le tudta győzni Rafát és Rogert is. Roger után a második játékos lett, ...
Döntő után
Delpo tehát megtette azt, amiről mindenki úgy gondolta, hogy képes megtenni, de senki nem tudta, hogy meg is tudja-e tenni.
A Ro g/d után
Túlzott leegyszerűsítése volna a dolgoknak, ha azt mondanánk, hogy Andy Roddick még élete játékával sem tudta legyőzni a magához képest gyengén játszó Roger Federert. Meg aztán igaz sem volna. Egyik oldalról se.
Tárgyalás
Most, hogy Robin Söderling új videoklippet rendezett, Uhrin Benedek felejthetetlen "Gyere Bodri kutyám szedd a sátorfádat" című szerzeményéhez, nehéz lesz a meccset úgy elemezni, hogy a Rafa rajongók ne utáljanak meg enpluszegyedszer, immáron végérvényesen. De azért megpróbálom. Azt írtam nagy hirtelen a meccs ...
Rafa – Nole után
Őszintén szólva nem sokat láttam belőle. Mondhatni alig. Döntő szett 2/1-től, úgyhogy sok izgalom már nem akadt. Djokóról nem akarok semmit mondani, fáradt volt már, pontatlan. Egy apró pici gondolat Rafáról: salakon utoljára tavaly a Garroson láthattuk, amikor tönkreverte először Djokovicot, majd ...
Hosszabban
Utoljára ekkora szélre 99-ből emlékszem, a Garrosról, akkor a negyeddöntőben Medvedev csinált bohócot Kuertenből, kb. 35 tökéletes rövidítést ütve az orkánban. Beleértve a meccslabdát is, melyet követően Guga kiütötte a labdát dühében még a Chatrier-ről is. Ami akkor egyébként még nem is volt Chatrier, hiszen még élt a névadó. Lehet persze, hogy az nem is volt ekkora szél, és az is biztos, hogy volt olyan meccs azóta, ahol jobban is fújt, de hát az emlékek furcsa dolgok. Mindenesetre tegnap Rafa sokkal inkább játszotta azt, amit ilyen körülmények között kell. Ami nem volt nagy kunszt, mert Murray/Brandy/Mári/Moraj/Menyus gyakorlatilag 1/1-től pontosan azt játszotta, amit ilyen körülmények között semmiképpen nem szabad.
Tanulságok – Rafa-Rog
Amióta vége, azon agyalok, hogy találok-e jobb szót arra, ami történt annál, hogy elbaszta. Továbbá, hogy ezt le lehet-e írni egy ilyen blogban. Nem találtam. Leírtam. Szóval Rog nagyon. Azt hiszem, bárki más ellen simán behúzta volna, háromban. Na jó esetleg négyben. És akkor azt, ami az ötödikben történt, azt végképp nem értem. Nadal csodálatos volt, nem tudom honnan szedte az erőt, akár csak 2/4-nél az első szettben, vagy a harmadikban, amikor azt a hat breaklabdát hárította. De Roger mindkétszer kiegyenlített, és ha nem gondolunk másra, csak arra, hogy a döntő szettet egy olyan Rafa ellen kezdte, aki akkor már több, mint kilenc órája pályán volt, ha az elődöntőt és a döntőt is tekintjük, akkor simán be kellett volna húznia.
Mi lesz ebből – Rafa-Roger
Hát wimbledoni döntő aligha. Nem azért, mert ez a két ember ne tudna ilyet bármikor, vagy az egyik nincs formában, vagy valami hasonló, hanem mert olyan csak egyszer volt. Jó, kicsit jobb azért éppen lehet:) De azért valószínűbb valami egyszerűbb meccs, ha annyira talán nem is egyszerű, mint a tavalyi döntő volt a Garroson.
Mi lett ebből – Serena-Dinara
Serenát egy Grand Slam döntőben csak úgy megverni nem lehet. Ahhoz valakit Venusnak kell hívni, esetleg Sharapovának. Vagy annyira pimaszul teniszezni, mint Marat tette, 2000-ben a US Open döntőjében, bizonyos Pete Sampras ellen. De Dinara nem Marat, Dinara Dinara.Ha Marat lenne, nem ...
Tanulságok – Berdych-Federer
Egy személyessel kezdeném, pedig ez nem egy én blog, hála Istennek. És ez nem is tanulság, hanem inkább egy kérdés. Mennyire kell betegnek lenni ahhoz, hogy valaki ennnek a meccsnek a negyedik(!) játszmájában odaüljön a gép elé, és írjon egy hozzászólást, bármiféle fórumba?Az már huszadrangú kérdés, hogy a bejegyzés arról szólt, hogy én Rogernek drukkoltam. Elvtelenül. Disznó módon. Mint mindig.
Tanulságok – Marat-Roger
Végül az első opció jött be, hogy minden olyan lett mint tavaly, a wimbledoni elődöntőben. Három játszma, egy szorosabb, kettő sima, talán csak annyi meglepetéssel, hogy nem az első lett szoros, mint azt sokan gondolták, hanem a harmadik. Szafin nem volt igazán jó, ez ellen a Federer ellen semmiképp.
