Lehetne most jönni azzal, hogy Francsi azért nyerte meg, mert ezen a borításon nőtt fel, és képes volt lejátszani úgy a fontos pontokat, ahogyan csak az tudja, aki tényleg ezen a borításon nőtt fel.
Akit nem zavar, ha salakos a háta.
Tovább is vihetném a gondolatot, hogy itt bizony jobban felpörögtek a labdák, mint amikor Serena vagy Justine állt a túloldalon, de nem érzem értelmét. Még az sem igaz, hogy nem ezen múlott, mert szerintem ezen is, de amiben biztos vagyok az az, hogy nem ez a lényeg.
Hanem az, hogy két olyan játékos, akikről sok jót senki nem gondolt, lejátszotta egyfelől az elmúlt évek legszínvonalasabb és legizgalmasabb döntőjét, és a kettő közül ráadásul az nyert, akiről talán még annyira nem gondolt semmi jót senki sem.
Először azt hittem, jópofa lesz, ha a tegnapi beharangozómat idebiggyesztem pusztán az igeidőket egyeztetve, de aztán rájöttem, hogy ez nem jópofa, hanem fontos. Mert innen derülhet ki igazán, hogy Schiavone min ment keresztül eddigi karrierje során, és milyen mélységekből indulva lett Roland Garros győztes. És nem úgy lett bajnok, mint ahogyan a nők java része bajnok szokott lenni, hogy a másik összeomlik, vagy csak veszít parasztosan magától, hanem úgy, hogy élete legfontosabb napján, messze a legjobbját nyújtva, a fontos pillanatokban nem csak jó, hanem gyönyörű döntéseket hozva.
Éppen ezért az utolsó mondatot ünnepélyesen vissza is vonom. Ez ilyen értelemben nem női döntő volt. Szóval itt van Francesca Schiavone útja egészen tegnapig. Továbbá még egy mondat, ami közhely, de ettől még igaz.
Ilyesmi csak a sportban fordulhat elő. De nagyon jó, hogy előfordul.
Nehéz Samantha Stosurra úgy gondolni, mint a női döntő favoritjára, de nem lehet másként.
Nem lehet másként gondolni arra, aki 19 Grand Slam torna győztesét búcsúztatta el, plusz Jelena Jankovicsot. Serenát ráadásul meccslabdáról, Henint pedig szetthátrányból. Arról nem beszélve, hogy aki látta őt a charlestoni döntőben Zvonereva ellen, az már akkor tudta, hogy azzal a tenisszel bárkit képes lehet megverni. Schiavone ellen ráadásul az utolsó négy meccsét nyerte, kétszer salakon, szettveszteség nélkül. Köztük volt egy itt a Garroson tavaly az első fordulóban, amikor még csak Sam volt kettejük közül kiemelt, ő is épphogycsak.
Arról nem beszélve, hogy Francesca egyike volt azoknak a játékosoknak, akik egy mezei tornadöntőt is képesek voltak szétizgulni, legyen az mondjuk Hasseltben, Taskentben vagy Luxemburgban. Nyolc elveszített finálét követően nyerte meg végre első tornáját még 2007-ben, a festői Bad Gasteinben.
Jó, mondjuk ebben a mutatóban Stosur sem parádézott, neki is kellett öt kísérlet, mire meglett az első siker, de azt ne feledjük, hogy ő azért ötszörös GS győztes párosban és vegyes párosban, ami egyfelől nem mond sokat, mert a vegyespáros finálét 47 fizető nézőnél több ritkán tekinti meg, de tétjében azért legalább picikét hasonlít. Schiavone eddig Fed kupa döntőknél nagyobb meccset még nem igazán vívott, ott meg azért mégsincs egyedül az ember. 2006-ban a mindent eldöntő meccsen is ott volt mellette Vinci, amikor behúzták azt a belgák ellen.
Mindezekből azt gondolom, teljesen egyértelmű, hogy Schiavone nyer simán kettőben.
Mégiscsak női döntőről van szó.
Maximálisan megérdemelt győzelem….
szép volt ez ma, színvonalas, kemény, dolgozós meccs, és bár annyit nem nézem a WTA-viadalokat, mint az ATP-tornákat, de azt hiszem, lehet azt mondani, hogy mostanában ritka a lányoknál az ilyesfajta stabilitás mérkőzésen belül is, nemcsakhogy egy GS-en.
minden egyes külön szempontból megérdemelte, és bár én is Samet vártam befutóra, nem vagyok egy szemet sem (ha-ha) szomorú. olyan őszinte és igazi örömöt láthattunk itt, hogy csak na, az ember szíve belemelegszik.
A döntő favoritja egyértelműen Stosur volt, de a két játékos közül Schiavone volt az, aki ma jobban akarta a győzelmet, és aki többet ki tudott hozni magából. És a címre utalva, a salakról valóban többet tud ő, mint az ausztrál…
Amúgy meg Stosur esélyei lehet hogy egy kicsit túl is lettek becsülve. Serena megverése után nagyon sokan elfelejtették, hogy az előző meccsen Henin mennyire borzalmasan játszott a 2. és 3. szettben. De így utólag már csak az maradt meg, hogy ebből mennyi önbizalmat meríthet. Serena ellen is megremegett ugyan, és ki is kaphatott volna, de aztán végül azt is megnyerte. Ezzel szemben Sciavone volt az, aki az egész torna során végig kiegyensúlyozottan játszott, egyszer sem remegett meg. És végül az olasz volt az, aki a legfontosabb meccsre tratogatta a legjobb játékát.
Amúgy meg visszatérve még a címre – ezek szerint holnap meg Nadal fog nyerni..?…
Nagyszerű meccs volt. Schiavone nem csak a teniszét, a szívét is kitette a pályára. Féltettem nagyon, hogy nem fogja bírni az iramot, de kiegyensúlyozottan, hatalmas akarással játszott az izgulós Stosurral szemben. Megkönnyeztem a győzelmét. Őszinte boldogsága, szinte gyermeki öröme elragadó volt.
Én a kis képről azt hittem, hogy az egy ketté tört teniszütő.
Jó meccs volt. Megérdemelt győzelem.
Jó meccs volt, bezony. Hétfőtől pedig két olasz a női TOP10-ben. Schiavone a 6.helyre jön.
Lenyűgöző volt, amit ma Francesca produkált. Jól játszott, és mellé óriási szívvel.
Egyébként szerintem is az utóbbi évek egyik legszínvonalasabb döntőjét játszották, három brék volt a meccsen összesen! És ez nagyon jól jött most ki – nem két nagy név döntőzött, hanem két nagyon jó formában lévő játékos.
Sam meg nagyon szimpatikusan viselte a vereséget, megölelte a hálónál Francescát.
most néztem meg az összefoglalót, az utolsó pontoknál Schiavone extázisban volt, elementáris volt nézni is! Aztán a ceremónia… kevés ilyen megindító – és mélyen olaszos – eredményhirdetést láttam, Schiavone úgy ölelte magához a serleget, mintha az újszülött babáját adták volna neki. És az olaszoknak “Che faccia avete!” – kész voltam
én stosurnak drukkoltam, de egyetértek gáborral, lehet hogy megverte eddig nemtomhányszor az olaszt, de ez a nap nem az, volt, én sem láttam még igy összeszedetten játszani schiavonét. azért volt jo és izgalmas döntő mert erre a napra elővették a jó teniszüket, igy nem kellenek szupersztárok a jó döntőhöz.