Elolvastam Andre könyvét. Gondoltam, írok róla. Aztán azt gondoltam, hogy inkább nem írok róla, csak ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, aztán beszélgethetünk róla.
Rákerestem a neten, hogy ki mit gondol a műről Magyarországon, és meglepődve tapasztaltam, hogy azok, akik írtak róla, egyáltalán nem olvasták a könyvet. Az eladási számok növelése érdekében kiragadott hatásvadász szemelvényeket fordították le magyarra (sokszor teljesen rosszul), aztán véleményt mondtak adrogozásról, ennyi.
Az nyilvánvaló volt, hogy azok a teniszezők, akik reagáltak a metamfetaminozásra, szintén nem olvasták a könyvet, de ők kénytelenek voltak valamit válaszolni az újságírók kérdéseire.
A könyvben, az életében nem ez volt a lényeg. Ez egy lassú felnőtté válás folyamatának egyetlen apró része volt, mely az előzményeket, a gyerekkort, a teniszhez való hozzáállást, és az ezekből fakadó labilis lelket takaró személyt megismerve teljesen más megvilágításba kerül.
Mindemellett elsősorban azt tudjuk meg, hogy Andre mennyire összetett személyiség, és hogy nem véletlenül lett a tenisz egyik legvibrálóbb egyénisége, még ha ennek az éveken keresztül tartó lázadásnak meg is voltak a maguk sajátos okai.
Gáborral sokat beszélgettünk róla (ő most fejezi be a könyvet), és rengeteg fontos dolgot vettünk észre benne, amiről ő majd talán ír is jó dolgokat. Én csak annyit mondok, hogy ha tehetitek, olvassátok el.
Na jó, inkább szigorúbb leszek.
Aki szereti a teniszt, és tud angolul, annak kötelező elolvasnia.
Szia!
Mindenképp el szeretném olvasni a könyvet, csak az tart vissza, hogy amgol. Van ugyan nyelvvizsgám, de már régen nem használom a nyelvet. A lenne a kérdésem, hogy mennyire nehéz olvasni?
Köszi a választ
de irigyellek!!!!lehet ezért(is)volna érdemes megtanulnom angolul?!!!:))