Majdnem pontosan három hete írtam az elsőt, és ha azt nézzük, akadnak benne még használható gondolatok, még akkor is, ha nyilván sok minden történt azóta. De néhány sor szerintem továbbra is aktuális, úgyhogy azokat ide is másolom gyorsan.
Most, hogy JMDP megtette a második lépést és a papírformának megfelelően megverte Murray-t, azért nem olyan egyszerű jósolni.
Az első és azt hiszem legfontosabb lépés ugye Rafa legyőzése volt Miamiban, az volt az első igazi skalp. Az első olyan győzelem, amikor egy nála jobb játékost vert meg, nagy csatában.
Azóta szinte biztos, hogy Del Potro előbb-utóbb levadászik mindenkit, csak az idő a kérdéses.
Egészen pontosan, hogy Rogert mikor.
Ahhoz képest, hogy tavaly ilyenkor épphogy a hetvenben volt a világranglistán, és a salakos Master Serieseken pedig selejtezőt kellett játszania, azért nem lehet olyan rossz dolog azon tűnődni, hogy vajon a Federertől kapott, tényleg brutális verés az Ausztrál Open negyeddöntőjében, hagyott-e benne olyan mély nyomokat, hogy az kihatással legyen a madridi elődöntőjükre.
Szörnyű dilemma valóban.
Szerintem Roger is tisztában van azzal, hogy eljön majd a nap, amikor kezet kell nyújtania, de abban azért joggal bízhat, hogy ez azért nem a mai lesz.
És a többi. Ami eztán jön, az már nem annyira aktuális.
De amit belinkeltem, annál sokkal okosabbat most sem tudok.
Csak még egy mondatot: Rog due Siege from immortality.
Szeretném ha nem a mai napon kezdené meg Roger skalpjának levadászását Delpo. Hajrá Rog:)!!!!!
“Rog due Siege from immortality.”
Hangzatos (jópofa multi-kulti), de szerintem azért nem teljesen igaz:
Ő már azon régen túl van.
Gábor, várom a Safináról írt cikkeid összemásolását is.
Talán a riporternek nem kéne ennyire kimutatni a szinpátiát(FEDERER)