Most, hogy JMDP megtette a második lépést és a papírformának megfelelően megverte Murray-t, azért nem olyan egyszerű jósolni.
Az első és azt hiszem legfontosabb lépés ugye Rafa legyőzése volt Miamiban, az volt az első igazi skalp. Az első olyan győzelem, amikor egy nála jobb játékost vert meg, nagy csatában.
Azóta szinte biztos, hogy Del Potro előbb-utóbb levadászik mindenkit, csak az idő a kérdéses.
Egészen pontosan, hogy Rogert mikor.
Ahhoz képest, hogy tavaly ilyenkor épphogy a hetvenben volt a világranglistán, és a salakos Master Serieseken pedig selejtezőt kellett játszania, azért nem lehet olyan rossz dolog azon tűnődni, hogy vajon a Federertől kapott, tényleg brutális verés az Ausztrál Open negyeddöntőjében, hagyott-e benne olyan mély nyomokat, hogy az kihatással legyen a madridi elődöntőjükre.
Szörnyű dilemma valóban.
Szerintem Roger is tisztában van azzal, hogy eljön majd a nap, amikor kezet kell nyújtania, de abban azért joggal bízhat, hogy ez azért nem a mai lesz.
Nem érdemes azzal foglalkozni, hogy veszített egy szettet Andy ellen, meg ilyesmi, ennek semmi köze a mai meccshez. Ilyen előfordult vele korábban is. Bár köztünk legyen szólva, az idei évben a fontos pillanatokban ütött kettőshibák száma idénre azért jelentősen megnőtt.
Jó, mondjuk az is igaz, hogy a nulláról kezdett el nőni, de akkor is.
Mindenesetre ráférne Federerre egy döntő. Az szerintem biztos. Jót tenne a lelkének.
Meg azért szerintem mi sem panaszkodnánk, ha az első madridi salakos versenyen Rafa – Rog döntő lenne.
