Hozzávalók:
- végy egy adag őrült franciát, mondjuk olyan ötezret
- tegyél hozzá még ötezer zsibongó kisgyereket (mégiscsak gyereknap van a Garroson)
- kell még egy helyes, tehetséges fiatal francia teniszező, nevezzük őt Paul-Henrinak
- aki azért valljuk be őszintén sokszor lúzer 
- és legyen ez mondjuk egy második körös meccs a Roland Garroson
Tedd be ezeket a Suzanne Lenglen pályára, tele lesz. Veszítse el Paul-Henri az első két szettet olyan simán, hogy az már majdnem ciki. Aztán egyenlítsen ki ez a helyes, tehetséges fiatal francia teniszező, szívszélhűdést okozva ezzel Mats Wilandernek, meg a nyolcezer másik franciának. Akik a döntő szettet és a több mint négyórás csatát azzal hálálják meg, hogy a tévén keresztül megmutatják a világnak, milyenek is ők valójában.
Olyanok, hogy tizenkét másodperc alatt hullámzást generálnak egy tízezres stadionban. Kíméletlenül kifütyülik az ellenfelet, ha csak el mer indulni egy jónak ítélt Paul-Henri ütés nyomát megnézni. Kirobbanó hangerővel üvöltik végig a teljes ötödik szettet. A végén meg nem lehet őket leállítani, már meccslabdánál belekezdenek a francia himnuszba.
Magukkal ragadják az embert, na.
Vigyázat, ütős hatás
